Ott természetesen egy kazettás lejátszó volt. 

Valahol az ovis éveimben járunk , ekkor a nyaraimat részben anyával a saját ovijában töltöttem. Gyakran apa vitt az akkor még családi kocsiként hajtott T4-essel. Nagyon imádtam vele menni , bárhova mentünk , kapcsoltam be a rádiót (akkoriban a Danubius rádió volt a kedvencem (most Class fm)) majd elfoglaltam méltó helyem a középső ülésben. Imádtam egyszerűen annyira más volt középről látni az utakat, hogy végül ez lett a szokásos helyem. Egy reggel neki indultunk a városnak , várakoztunk egy telepen ,fogalmam sincs mire is pontosan de tulajdonképp ez lényegtelen is. Akárhányszor magamra lettem hagyva a kocsiban azonnal nekiálltam játszani a rádióval vagy apa aktuális akkori telefonjával (hát mondanom sem kell mestere voltam a Snake és a Space Impact nevű csodáknak, bizonyára nem kell senkinek bemutatni őket). Hát a nagy unalmak közepette nekiálltam keresgélni mit is találok a kocsiban, a rádió alatt volt egy fakk amiben apa a parkoló pénzt tárolta. Elkezdtem kirámolni és találtam pár 1-2 forintost , ekkor már kezdett kibontakozni a fejecskémben az ötlet, ezekkel bizony kezdeni kéne valamit. A szivargyújtó mellett gumi pénztárolók voltak ebből is kimentettem pár forintot. Ekkor jött a csodás ötlet , miszerint a rádión van egy ajtócska, meglehetősen viccesnek tartottam már korábban is ahogy ujjal belökve majd szabadon eresztve fura hangokat ereszt. Hát itt volt az alkalom, kipróbáltam milyen hangot ad pénzérmével, fura volt de annyira, hogy sikerült bele dobnom. Először csak egyet , aztán miközben próbáltam kipiszkálni, mert akkor még nem volt olyan mélyen, kiadattam a kazettát és ezzel elnyelte teljesen az aprót. Hát ekkor gondoltam úgy jobb ha csendben maradok úgysem veszik észre. Nem is nagyon használtuk a kazettalejátszót , később mikor észrevette apa, érdeklődött, mégis hogy sikerült ez ? - Hebegtem habogtam , apa pedig egy mozdulattal kivarázsolta belőle a pénzt. Egy jó tanács aki kazettás rádiót tesz a kocsiba az vagy az aprót vagy a gyereket tartsa távol a nyílástól , kellemetlen mikor beékelődik pár forint. 

Valami ilyen fejem lehetett...

Szóval , igen ez lenne az első utam 4 keréken , persze nem szó szerint , hisz inkább az első lekormányzott métereimről lenne szó. Akkoriban a T4 volt a családi harcos. Én, pedig mint ahogy az már kiderült szerintem, a lehető legnagyobb autófanatikus voltam már kicsiként is. Hát mi az, amire egy ilyen kis izé a legjobban vágyik ? Hát persze a vezetés, de vágjunk is bele . A házunktól nem messze van a városrészt és a mellette közvetlenül lévő falut összekötő régi , pocsék minőségű , ebből kifolyólag gyér forgalmú útszakasz. Sokat kérleltem , apát de csak beadta a derekát , így hát rámásztam a lábára , és nekiálltam 50-60 között , kormányozni . Most lehet beszólogatni , ugyan 4-5 évesen nem nagy szám egyenesben tartani egy kocsit, igen ám , de rohadt izgatottan egy csupa kátyús szépen kacskaringózó úton ez már érdekes feladat egy magamfajta hülyegyereknek. Az izgalmak ott kezdődtek mikor fel kellett váltani, hát nem voltam nagy erőmben így hát lepattantam, és mint egy repülőt úgy húztam át a váltókart két kézzel 4-ik fokozatba. Sajnos e lehetőség nem sokszor adódott a gyermekkorom során, így hát maradt az anyósülésért folytatott háború és a félliteres palackkal végzett idióta váltómozdulatok, és a hátsó ülésről utazás közben bekapcsolt biztonsági övvel való előremászás addig, hogy úgy nézzek, ki mintha én vezetnék. Hát ezzel töltöttem el az eddigi 16 évem és bármikor, amikor valami lehetőségem adódott, bármire, aminek négy vagy két kereke volt és motor hajtotta arra felültem, volt itt minden, targonca, motor, bobcat, és természetesen a négy kerék királya a kocsi is. A jelen pedig , túlvagyok a 14 órámon is , meglepő ahogy az oktató mennyire megbízik abban aki nem követ el nála nagy baromságot, mégis mit értek ezalatt? Mondjuk azt , hogy az oktatóm már a második órámon játszik a telefonjával. Eddig túléltem , hamarosan jön a vizsga addig meg kitudja mik történnek még. 

A vizsga és hasonló anomáliák

#6

Eltelt pár hét ,én pedig nem csüggedtem folyamatosan vezettem. Tapasztalat hogy az alap 30 óra alatt is meg lehet tanulni vezetni. Ezzel le is lőttem a slusszpoént , igen átmentem. De kezdjük ezt picit előbb , valahol a 17. óra körül jártam mikor jelezte az oktatóm jó lenne beadni a vizsgadíjat mert kopogtat a dátum. Meg is kaptam az infót egy hét múlva vizsga. Itt kezdődött az örült hajtás , reggel délben este ,a mikor ráértem vezettem. Ment is minden nagyjából , itt ott voltak bakik de hát hol nincsenek ? Elértük a kedd reggelt , egy óra vezetés még volt beiktatva a vizsga előtt , már csak a parkolások illetve a manőverek ismétlésére volt idő , mondanom sem kell a kis izgalom ami bennem volt elintézte , hogy mindent csesszek el szépen , egyszerűen semmi nem jött össze , mindent korrigálva de a legrosszabb esetben is második nekifutásra sikerült összehozni. Hát az oktató aki mindaddig meg volt győződve róla , teljesen korrektül vezetek , nem volt nagyon elragadtatva csak annyit hajtogatott kapd össze magad. A vizsga előtt negyed órával elkezdte kipucolni a hátsó üléssort , nekem pedig kiadta , amit álló helyzetben tudok ellenőrizzek le. Megtörtént mindent rendben találtam. Jön a vizsgabiztos , papír aláír , kérdés felém , mi az amit ellenőrizni kell elindulás előtt ? Nagyszerű felsoroltam , jó egy féklámpát nézzünk még és indulhatunk is. Hátul állok a vizsgabiztossal az oktatóm tapossa a fékpedált , rendben? Át... Gáboorr... a bal hátulja nem világít. A szentségit , hangzott a válasz. Vizsgabiztos egyszerű és nagyszerű kérdése , akkor ? Most mi lesz ? A csomagtartóban az izzókészlet. (természetesen mindent amit a hátsó ülésen találtunk bevágtuk a csomagtartóba) Kirámolás , hatalmas agytorna majd ráébredés , ez biza nem itt van. Akkor elöl . Áá meg is van az életet mentő izzócska. Lámpatest le , izzó ki új be , megy ? Megy! Uccu neki. Útvonalat húzunk , és pár pillanat múlva már száguldunk is ki a KPM telepről. Jobbra előre , jobbra hátra majd egy párhuzamos parkolás, eddig király , utamat végig tanulóvezetők hada kísérte , természetesen egyedül nálam volt vendég a kocsiban. Y megfordulás , majd folytattam az útvonalat , aki kicsit is jártas Győrben az bizonyára ismeri az Árpád út azon részét mely a Baross utat keresztezi , nos itt volt szerencsém ahhoz az anomáliához ami az életben még egyszer biztos nem fog velem szembejönni , mögöttem rendőrautó , előttem biciklis. Közeledünk a zebrához , uu na itt töszörgünk majd végig mögötte mert , hogy én itt így nem fogom megelőzni az is holtbiztos. Akkor még úgy gondoltam mekkora mázlim is van , a biciklis keresztben az úton balra kíván kanyarodni. Az oktató ugyan régen párszor hajtogatta ne menj a biciklis seggébe mert eltaknyol és meggyúrod. Nem éppen ez jött le az úrból , senki nem sejtette , ő bizony szeretné megtekinteni az aszfalt állapotát. Mindezt velem elfelejtette tudatni , hála istennek meg volt a kellő távolság úgyhogy nagyobb fékezés nélkül sikerült időben megállni , mire oda jutottam volna , hogy kiszállok és a kedves gyalogosokat stírölő engem vizsgaszituban gáz szituba hozó aszfaltbetyárt kivakartam volna az úttestről na addigra már rég felpattant és a mögöttem sorakozó rend éber őreit biztosította a jóllétéről. Hát innentől már "csak" egy laza kis kocsikázás volt vissza a KPM telepre és az elégedett fej miszerint igen ezek ellenére is sikeres a vizsga. Három nap , és kezemben a vizsgaigazolás , onnan irány az okmányiroda . Ígérem lesz beszámoló az első magányos utamról...