Nem vagyok normális, még jó, hogy van aki szintén nem az.

1.0 Mirca - de nagyon messze van.

Egyszerűen imádom azt a kormányt. 

Ha valami aranyos akkor ez az. 

Mercedes...ááá akarom mondani, most a Micráról lesz szó. Az itthoni kínálat erősen túlárazott, hiszen nem titkolt szándékom, hogy a vételárat az MZ ára fedezi. Az itthon kapható autók nagy része elérhető árban sajnálatos módon, átkozva lett a magyar gányolók ellen. Egyrészt ezért, másrészt a kint található autók úgy 100ezerért, de akár már 30ezerért is verik az itthoni kínálatot, persze erre még regadót kell fizetni és egyéb állambácsi juttatását, de ettől függetlenül, is egy megbízható külföldi tulajtól, szívesebben veszem át ennyi pénzért az alig hajtott kis micrát. Példának okért itt ez a fekete, gyári acélfelni (ami egyébként különösen nagy fétisem lett, a Merci gyári dísztárcsájával együtt) kulturált beltér. De ha ez ennyire jó akkor miért is nem azzal kezdtem a posztot, hogy vettem egy micrát ? Hát azért mert nem a szomszédban van az autó, hanem egy kis német faluban Feuerscheid-ben, aki nem jártas a német tartományokban annak elárulom ez az autó, a német belga hartártól pár kilóméterre található. De mit is jelent ez? Gyakorlatilag, annyit, hogy nekem innen Győrből bő 11 óra lenne a kijutás, de ez még hagyján, csak hát ezt a jómadarat valahogy haza is kellene cipelni, ez pedig már alaphangon több mint 100 ezer. Akinek nem megy a matek segítek picit, az autó 350 eurós ára 300 forintal számítva 105 ezer forint a kijutás még egy százas és az első szerviz a forgalomba helyezéssel egyetemben is örülök ha százon belül marad. Mindezt nem kell fordítanom azt hiszem, nem éri meg. Az én kis autóm még valahol az osztrák határ túloldalán pihenve várja, hogy mind a gazdasági büdzsé mind a folyamatos keresés megtegye jótékony hatásait, erre a végletekig aranyos autóra. Egy Opeles barátommal ma arra a csodás elhatározásra jutottunk, hogy mossunk autót. Ami alapvetőleg egy felettébb becsülendő dolog. LENNE, na de nem -1fokban. Szóval kiugrottunk Ménfőcsanakra, habos babos takarítgatás céljából, mondván itt úgyse lesz senki, legalább nem tartjuk fel a mosót, és talán kevesen küldenek vissza anyukánkba. A bökkenő a magasnyomású mosófej ravaszának hiányával indult, de legalább a Totalcar-os posztból jól ismert ingyen öblögetőanyag bőszen csordogált a csőből. Így hát átfáradtunk egy kukával elbarikádozott egységbe, ahol aztán komoly számítások után ráébredtünk, hogy két mosófej van egy beállóhoz, vissza az eredeti helyre, ahol aztán megfejtettem, a finom műszer mechanikáját, csak olvasni nem tudtunk, MOSÓ HABOSÍTÓ, viselte a jól észrevehető matricapakkot a pisztolytartó cső. Hát már ezt is tudjuk. Szóval mosás, magasnyomásúzás, habozás, öblítés, viaszozás, szűrt vizes öblítés majd káromkodás. Az csak egy kis ínyencség, hogy mosás közben kezdett ide-oda ez meg az fogyogatni, de még néha az öblítéshez is kaptunk egy kis habot. Majd rongyaltörölgetés, és menet közbeni szárítás, az ablaktörlő lapát nem dolgozott túl jó hatásfokkal a vezetőoldalon, manuálisan lettem páramentesítő rendszer is és végül de nem utolsó sorban, figyeltük ahogy útközben szépen fagyogat le a tükör. Ez volt minimum egy 50 de inkább 60 perces kis mutatvány, ezalatt pedig nem csak az autó, de mi is lefagytunk, ami azt illeti, hazafele szegénytől annyira elvettük a hőt ( maximum fűtés maximum ventilátor, mindent a szélvédőre) , hogy az üzemmeleg víz szépen kezdett menet közben visszahűlni, így aztán kicsit vettünk vissza a tempóból. A holnapi nap fényképezés szempontjából sem lesz elhanyagolható, hiszen belevágok az analóg életbe, eus rendszámos Suzuki Swiftet hajtó jóbarátom jóvoltából, tehát, remélem, hamarosan, a legelső analóg autós felvételeim is meg tudom majd osztani. A hétvége programhiányban sem fog szenvedni, bekebelezem egy 40mm f2.8-as optikát is és pénteken pedig bevesszük a hungexpót.